14 november - 2017
Mediterrán óriások a szobában, segítség! Bejegyző: thefifth_season, 0 Hozzászólás

Görögországi nyaralásom során nagyon sok olyan növénnyel találkoztam, amelyek természetes élőhelyükön a szabadban élnek, jóval nagyobbra nőve, mint nálunk a szobákban tengődő társaik. Miután hatodszorra is “leszobafenyőztem” a gyönyörű nagyra nőtt Araucaria heterophylla-t, ezzel jól kiakasztva a párom, akinek amúgy egyik név sem tetszett, de tiszteletlennek tartotta a szobafenyőzést egy 10 méteresre nőtt fenyő esetén 🙂 úgy döntöttem a következő blogot ezeknek a csodaszép “szobanövényeknek”, avagy mediterrán óriásoknak szentelem. Mik a leggyakoribb növények nálunk? Gondolj csak a városházák, rendelők vagy akár a plázák növényeire, ezek mind olyanok, amik nálunk egy enyhe telet sem élnének túl a szabadban, azonban nagyon jól – na jó, jól – viselik a benti állandó 22-25 Celcius fok-os hőmérsékletet. Ilyen növények például a ficus-félék, a pálmafélék (dracaena, yukka, könnyezőpálma stb.) vagy az anyósnyelv.   Miért néz ki a rendelői növény csoffadtan – szerencsétlen – , míg néhány irodaházban, plázában szépeket látni belőlük? Most biztos azt mondod magadban, hogy azok hozzáértőbb kezekben vannak és ez részben igaz is. Ezeknek a növényeknek fontos a folyamatos tápoldatozás (a nekik megfelelő tápoldattal, nem a “multifunkciós, minden növényre jó”-val ), a megfelelő mennyiségű és rendszerességű vízadagolás, a számukra kívánatos összetételű talaj – ami nem egyenlő a kertivel-, a kellően nagy cserép biztosítása és az optimális páratartalom.   Ezek összességében már elég összetett feladatot jelentenek egy nem annyira “kertészvénájú” ember számára. De ne ijedj meg, nem olyan nehéz ezeket “kinyírni”, a fenti szempontok figyelembevételével, egy kis törődéssel és néhány kedves szóval minden növény meghálálja a gondoskodást. Emlékszem, kiskoromban külön kis füzetben vezettem édesanyám növényeit, hogy mikor locsoltam és tápoldatoztam őket 🙂 Minden növény külön oldalon szerepelt és táblázatos formában pipáltam a dátumokat. Aztán hamar kiderült, hogy nem megy ez a fegyelmezett növénygondozás nekem, a kreatív énem már akkor is erősebb volt, úgyhogy anyukám hamar visszavette ezt a feladatot a növények érdekében. 🙂 Mostani fejjel a párommal karöltve már “csak” nevet adunk zöld szobai kedvenceinknek, így válnak családtaggá: Carlos, a Yukkánk 5 évig zöldelt, míg Marcell, a 6 éves Dracaena marginata-nk épp lábadozik.

Sajnos néha hiába teszünk meg mindent szeretett kedvencünkért, be kell látni, hogy a szobai kellemes éghajlat mégsem annyira mediterrán nekik. Ha úgy érzed, hogy Te aztán mindent megtettél a kis zöld kedvencedért, de mégsincs jóbőrben, akkor se keseredj el. Keress neki egy másik helyet a lakásban, ami kicsit naposabb / árnyékosabb, vagy ha épp tavaszodik akkor 20 fok felett kiteheted a szabadba is nyárra, hogy napozzon ő is 🙂 De vigyázz, mivel eddig a szobában volt, nem éli túl a tűző napon, úgyhogy mérsékelten napos helyre érdemes tenned. A levegő lehűlésével pedig érdemes ősszel bevinned.   És ha végképp meghalt szegény zöldike, akkor fel a fejjel, a legjobbakkal is megesik néha, úgyhogy ne szomorkodj! Válassz egy másikat a virágboltban és kezdődhet egy újabb barátság 🙂