19 december - 2017
Karácsonyfa dekoráció régen és most Bejegyző: thefifth_season, 0 Hozzászólás

Emlékeztek még a nagymama vagy dédnagymama karácsonyfadíszeire és hogy mennyire vigyázott rájuk? Lehet még mesélt is róluk, hogy hol szerezte, kitől kapta és mennyire nagy becsben tartja mind a mai napig őket.

Bár a karácsonyfadíszek a 16. és 17. századra nyúlnak vissza, a minőségi és szép üvegdíszek a mai napig nagy kincsnek számítanak, gondosan vigyázunk rájuk, hogy el ne törjenek az év azon rövid időszakában, amikor teljesítik a küldetésüket és pompába öltöztetik a karácsonyfákat.

Forrás: Aaron Burden

A mai divat kicsit átalakította a karácsonyfadíszítést, de azért néhol felfedezhető 1-2 régi időket idéző gömb, akár egy picit mai köntösbe öltöztetve. Egy dolog azonban nem változott, a különleges díszek különleges helyet kapnak a fenyőfákon most is. Nincs ez másképp nálam sem.

Forrás: Bruno Martins

Én nem antik gömböket aggatok a fenyő ágaira, hanem különböző figurákat. Kicsit modern, kicsit gyerekkort idéző,  egyszóval olyan, mint én :).  Szeretem, ha minél különlegesebb egy-egy darab, így ha tehetem – és már karácsonyi szezon van a boltokban – őszi-téli vakációim alkalmával mindig hozok haza magammal párat. Belőlük kellemes emlék lesz és azon a decemberi borongós téli napon, amikor előveszem a dobozból őket, megelevenednek előttem egy picit a városok és olyan jó visszaemlékezni az ott töltött időre, fejben végigjárni újra azokat a kis utcákat, ahol a cuki kis boltokat megtaláltam, ahonnan a díszek származnak.

Nálam ez a „hagyomány” 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az első karácsonyt ünnepeltem a lakásomban és egyedül cipeltem haza a nordmann fenyőt Budapest egy forgalmas csomópontjából. A következő évben már Olaszországból hoztam haza a karácsonyi csizmákat és egyéb dekorációkat, sőt annyit vettem, hogy a saját ruháimat a többiek bőröndjébe kellett pakolnom.

Van egy horgolt hópihém és harangom is a fán amihez nagyon kedves történet fűződik. Egy nagymama készítette nekem egy internetes, karácsonyi, kalaphúzásos ajándékozás keretében az egyik fórumcsoportban, teljesen ismeretlenül. Az ajándékhoz csatolt levélben elmesélte, hogy miközben készült az ajándék megkérdezte a kis unokája, hogy kinek készíti ezeket, mire ő azt felelte, hogy angyalka egy karácsonyi játékban és egy másik angyalkának készíti ezeket. A kislánynak ez annyira tetszett, hogy megkérte a nagymamáját horgoljon a nevében is egy hópihét rózsaszínnel – mi mással 🙂 –, mert ő is angyalka szeretne lenni. Teljesen meghatódtam, amikor ezt elolvastam és minden évben eszembe jut, amikor felrakom az első horgolt díszt a fára.

Mára a közeli barátok és ismerősök mind tudják, hogy mekkora gyűjtő lettem, így édesanyám barátnője kézműves kerámiadíszeket ajándékozott nekem, míg a barátnőim a gyerekes énemet ismerve cukorbotos és mézis különlegességgel díszítik a fámat.


A gyűjtőszenvedélyemet mi sem mutatja jobban, hogy még a nászútról is karácsonyfadíszekkel térek haza, melyek teljesen formabontók: afrikai táncos nő, zsiráf, elefánt és orrszarvú, mégis illeszkednek a karácsonyfánk figurás stílusához.

Van még egy esküvői elem a fánkon, ami nem más, mint a menyasszonyi csokrom.

Hogy hogy kerül a csokor a fára? Kövesd a facebook oldalam és a napokban kiderül ez is 🙂